Nabira várván

Egy beszélgetés során eszembe jutott eme blog és habár jó ideje nem számoltam már ezzel a platformmal, most megjött a kedvem írni. Valójában ez egy jó napló, ugyanis pár évvel később visszaolvasva az írásokat, sok minden eszembe juthat, másfelől szeretem hallatni a hangomat és olybá tűnik, hogy erre is egy remek lehetőség a blog. 

Mi ez a cím? - kérdezné az egyszeri olvasó. Nos, erre majd később válaszolok, legyen min izgulni. :P

A mai téma nagyon váratlanul a mai napom lesz. Kicsit sem öncélú, de jó lenne valami lenyomatot hagyni erről is. Furcsa mód, úgy vágtam neki a napnak, hogy levideózom, amolyan vlogot szerettem volna csinálni. El is kezdtem, vettem fel beköszönést, vágóképeket, de hamar elment a kedvem a folytatástól, ugyanis ahhoz, hogy egy jó vlogot készíthessek, meg kellene nézni előtte egypárat az interneten, hogy tudjam,  mit is kell felvennem, mit nem és hogy inspirációt szerezzek, mert meglepően nehéz ilyet csinálni. Nem lehet csak úgy in medias rest csinálni, mert egy katyvasz lesz. Ennek tükrében szép kis napzárás, hogy egy blogot írok, teljesen független az eredeti videóötlettől, mégis annak a helyét átvéve.

Ébredés után rögtön egy e-mail írásnak láttam neki. Előző este bevillant, hogy írni akarok a Credobusnak, a győri autóbuszgyárnak és az izgatottság miatt aludni is alig tudtam. De végül csak eljött a reggel és ezzel az előbb említett e-mail írás is. Sosem írtam még egy cégnek, meg is voltam ijedve picit, hogy mit is hogyan kéne, de az internet segítségével végül sikeresen átlendültem a nehézségeken. Az e-mailben azt kérdeztem meg, hogy részt vehetek-e az új autóbuszuk, az Econell 12 NEXT bemutatóján, sajtótájékoztatóján, mert szeretném átélni egy ilyen esemény hangulatát, valamint jó lenne az elsők közt megnézni az új jövevényt. Az e-mailt elküldtem, de a sorok írásakor még nem kaptam választ. Az e-mail célja emellett még az volt, hogy kicsit bemutatkozhassak a gyárnak és így vagy úgy, de valahogy kapcsolatba léphessek velük. 

Ő volna az Econell 12 NEXT, aki a sorok írásakor nincs még hivatalosan bemutatva.

Túl hosszúra nyúlt az eddigi bejegyzés nem gondolod koma?

Najó, nem húzom az időt. Szóval mi ez a cím? Tudni illik, van nekem egy Instagram oldalam, Swan.busphoto névre hallgat és oda szoktam kirakni sztorikat. Ezek 24 óra után eltűnő posztok. Általában mikor kergetek egy Nabit, akkor a spotokon csinálok egy képet a telefonommal és kirakom azt sztoriba, olyasmi szövegeket mellékelve, hogy "Nabira várva" vagy "Nabira várván". Innen az aktuális bejegyzés címe.

De mi az a buszkergetés? Nincs tudomásom arról, hogy más is használná ezt a nevet, ezért kifejtem, hogy mit értek ez alatt. Khm... hivatalos megfogalmazás lesz, szóval....

"A buszkergetés az a tevékenység, ahol a fotós autóval vagy kerékpárral egy adott kiszemelt autóbuszt annak járatát végig követve és több helyen megelőzve különböző helyszíneken lefotózzák."

Ez történt a mai napon részemről. Szóval az úgy kezdődött, hogy unatkoztam és ki akartam menni Marcalvárosba buszt fotózni, nem volt célom, lefotózok mindent ami jön. Vannak ma már olyan programok, mint pl. az Utas.hu vagy a Menetrendek amik egy térképen mutatják a környéken közlekedő buszok helyzetét és rájuk kattintva kiírja a rendszámot és esetenként a járatát is. Mielőtt elindultam volna a kiszemelt helyre egy ilyen programra ránéztem és láttam, hogy bizony az IKE-116 éppen arra tart, amerre én is, ezért gondoltam kimegyek a busz elé. 15 perc biciklizés után meg is érkezek a spotra, 50 méterre az eredeti helytől, ugyanis ez az útszakasz szebb, mint a másik.

Pár perc várakozás után, fel is tűnik a távolban valami busznak tűnő izé, hát íme:

De hééé, ez nem az IKE-116!

Így van, mint kiderült, elnéztem valamit és az eggyel későbbi busz lesz az én kiszemeltem.

Na ez már végre a jó busz.

20 perc többlet várakozás után végül sikerült lefotózni a Nabit, így úgy döntöttem, hogy arrébb sétálok, vissza az eredeti helyre, ott ugyanis több jármű fordul meg.

Jóformán ez volt a felhozatal, Mercedesek....

Hamar befutott az első baki. Ez ilyen, ha forgalmas helyen fotózik az ember könnyen belemehetnek a képbe.

Nem is maradtam sokat, ugyanis megláttam a korábban említett oldalon egy másik Nabit, az LRD-213-at, ami szintén felém tart. Azonban azon a helyen ahol álltam ott már korábban lefotóztam, így keresnem kellett egy új lőállást.

Szerencsém volt. Hétköznap itt esélytelen a forgalom miatt fotózni.

Ekkor már fordult a kocka, eldöntöttem, hogy a nap további részében én bizony a Nabikat fogom kergetni. Miközben fotóztam az LRD-t, addig az IKE elindult az 1A járaton Újváros felé. Szuper, ez azt jelenti, hogy 1-es járatban ki fog menni Gyirmótra, ahol már régóta akartam lefotózni egy ilyen buszt. Nincs mást mit tenni, biciklire fel és irány Gyirmót. Fél óra alatt kiértem, de sokszor megálltam, mert ekkor még vettem fel anyagot a vloghoz. 

Gyirmótra kiérve csalódottan láttam, hogy a kiszemelt hely nem lesz jó, ugyanis a napállás nem jött ki. Ez azt jelenti, hogy a busz oldala árnyékos lett volna, ami nem szép egy fényképen. Volt még negyed órám, elindultam biciklivel, hátha találok egy jó helyet. 

Az utolsó megállónál végül jó helyre leltem, de nem tetszett benne, hogy végállomás, mert ott bizony könnyen számon kérhet a gépkocsivezető, ha nem tetszik neki a tevékenységem.

S végül be is futott a busz

Szeretem Gyirmótot, hangulatos kis hely, ez talán a képen is meglátszik. Itt a sofőrnek van 5-10 perc pihenőidő, ezt akartam kihasználni. Tervem az volt, hogy Gyirmót után kimegyek Kossuth utcába, ugyanis régi vágyam, hogy lefotózzak egy buszt abban a putriban. A gond az, hogy az a másik végállomástól pár percre volt, így mint kiderült nem volt elég a 10 perces előny, amit a pihenőidővel szereztem. A busz a Dechatlonnál megelőzött, ezáltal teljesen esélytelenné vált Kossuth utca.

Van a Mc'Donaldsnak most egy akciója, miszerint a pluszos menükhöz adnak egy ajándék poharat, amiből régóta szerettem volna egyet magaménak tudni. A buszról lekéstem, Marcalvárosban dekkoltam éppen. A Pápai úton levő meki nemrég nyitott újra a felújítás után, gondoltam benézek már oda, hátha szerzek egy poharat.

Végül egy fekete üvegpoharat sikerült megkaparintsak, így ezen pont mellé is egy pipa került a "bakancslistán"

Fáradt voltam már, mentem volna haza. Nem kis időt eltöltöttem a mekiben, amíg ettem, pedig csak egy menüt kértem. De végül eljött az indulás ideje, reflexből előveszem a telefont, megnézem, hogy merre járnak a kis kiszemeltjeim. Mit ad isten, az LRD éppen 13-as járaton tart Marcalváros felé. Jó messze járt még, így volt időm egy fotós helyet keresni. Ekkor már este 6 múlt, így a lehetőségek az árnyékok miatt eléggé leszűkültek, de végül a Lajta úton megtaláltam az egyetlen jó helyet. 

Látszik a képen, hogy eléggé árnyékos volt már minden

Este 6 múlt, ez azt jelenti, hogy az úgynevezett osztott fordás buszoknak most jár le a műszak és mennek vissza a volántelepre, azaz több járatot már nem fog vinni. Tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy ez a Nabi is osztott fordás, így a végállomáson azonnal megfordul és indul is Ipar utcába. Ez így is történt, de előtte még...

Meg akartam bizonyosodni, hogy valóban osztott fordás, ezért kisiettem a végállomásra, hogy lássam a buszt. Épphogy kiérek, látom, hogy már fordul meg, kijelzőjén a szolgálati járat szöveg. Ez bizony osztott fordás volt és megy be a telepre. Mivel telhetetlen vagyok, ezért akartam még egy képet, de nem sok lehetőségem volt. Az idő sürgetett, mert a busz a nyomomban volt, nem mehettem messzire, mert megelőz. Éppen a Gerence úton mentem, figyeltem az árnyékokat, nem volt jó a helyzet... Szerencsére a buszt egy lámpa megfogta, így nyertem pár percet. Haladok tovább, messzeségben látok 15 métert, ahol kevés az árnyék, rágyorsítottam a biciklivel, majd satufék. Megérkeztem. 

Rizikós hely volt, 4 sávos, nagy forgalom, ha rosszul jön ki a lépés, akkor a busz eltűnik a képen a sok kocsi között. Gondolkodtam, hogy átfutok a közeli járdaszigetre, de végül úgy ítéltem meg, hogy nem éri meg emiatt 3 sávon átfutni. A busz még a pirosnál áll. Az autósok is mellettem. Nem jó, valószínű egyszerre indulnak el, ami veszélyezteti a képet. Na erre jött rá, hogy megláttam egy másik buszt, ami azért volt kellemetlen, mert egy buszmegállóból akartam fényképezni, azaz ha megáll a busz, akkor kitakar mindent. 

Zöld a lámpa, elindul az LRD, s vele együtt a szembe forgalomban az autók is... pont amitől tartottam. Jött a grátisz, elindul a busz is a megálló felé. 

Van az a pont a fotózás során, mikor minden a képkészítő ellen fordul és hiába tesz meg mindent a fotós, a sornak más terve van és a kép bizony szakszóval élve elk*rt lesz. 

Ebben az állapotban voltam én is. Mire ideér az LRD, beáll a másik a busz a megállóba, ezzel kitakarva mindent és ha a busz nem is, az autók biztos bezavarnak. De jött a kiszemeltem, és ahogy közeledett fordult át minden.

A LRD lassan jött, így az autók megelőzték és eltűntek az útról, a másik busz pedig lassan jött és így le tudtam fotózni a kiszemeltet. Egy pillanaton múlt... de sikerült.

Hát íme, a szerencse definíciója

Ezután már elindultam én is haza. Nagyon fáradt voltam már, minimum 4 órát biciklin ültem, kergetve a Nabikat, de megérte. Nem ez volt az első, hogy vadásztam ezeket a buszokat és nem is az utolsó.

Túlságosan szeretem ezeket a buszokat, ahhoz, hogy képes legyek így kergetni biciklivel. Kevés busz van, amivel képes lennék ezt csinálni.

Ezennel az írás végére értünk, elég hosszúra nyúlt, bő 2 órán át írtam, de azt hiszem minden gondolatom le lett írva. Megköszönöm a megtisztelő a figyelmet annak a pár kiváltságosnak, akik elolvasták ezt a bejegyzést a jövőbeni énemnek, hogy volt türelme ezt vissza olvasni.