Miért szeretek fotózni?

Már kisgyerekként is szerettem az újságokban a képeket nézni, és már akkor is bennem volt a vágy, hogy én is csináljak ilyen képeket. Ez az álmom, sikerült, ugyanis egy komoly géppel, kezdő-haladó, haladó szinten vagyok már, és sikerült már jónéhány képet csináljak, amire nagyon büszke vagyok.

Több okból szeretem ezt a hobbit:

• Látni a fejlődést
• Kikapcsol
• A világ felfedéze
• Megmutathatom a világ szépségeit

Látni a fejlődést - Mint fentebb írtam régóta bennem van a fényképezhetnék és az útóbbi pár évben sikerült is elindulnom az úton. Kezdetben még telefonnal csinéltam a képeket, rendkívül igénytelenül. A kopozíció rossz volt, a téma sokszor kilógott a képből, sok volt a zavaró tényező és amit nem értek, hogy álló képeket csináltam. Nagyon nem szeretem az állóképeket, szinte sose csinálok már. A telefon után jött egy majdnem 10 éves kis kompakt. Azzal tanultam meg a jó kompozíciókat csinálni. A telefonos képek után ez egy felüdülés volt, bár igaz, a képek felbontása nagyon alacsony volt, és a beállítások is kevesek voltak, de segített megszokni a fényképezőgépek alap tulajdonságaik. Ezután pár évre kaptam már egy haladó szintű gépet. A kompozíciók megvoltak már, ezek után viszont még nem néztem utánna a beállításoknak, de így is, ezerszebb jobb képminősége volt. Másfél évvel a gép nyúzása után elkezdtem megtanulni a beállításokat és még jobb minőségű képek születtek. Ez a fejlődés persze mindenhol ott van, de nálam ez volt a leglátványosabb és jó vissza gondolni, hogy ami régen vágy volt, az ma már valóság.

Kikapcsol - A személyiségem sokszor megkívánja az egyedül létet, amire ez a tevékenység nagyon jó. Hamar elegem tud lenni az emberekből és nagyon jó érzés, mikor egy hosszú nap után pár órára csak én vagyok és a gépem. Nem kell foglalkoznom semmivel és ez nagyon relaxáló. Sokszor vagyok csendes helyen és megnyugtat a gép kattanása. 

A világ felfedezése - Ezt akár a kikapcsolhoz is írhattam volna, ugyanis ez is kikapcsol. Szeretek olyan helyeket felfedezni, amit nem sok ember vesz észre. Például a belvárosban a mellék utcák. Azok a legszebbek, üresek, szűkek és öszinték. A fotóimmal meg tudom mutatni ezeket és talán meg is tudom szeretettni. Ne mondja senki, hogy a panelok rondák, mert a maguk módján gyönyőrűek, csak észre kell venni. Győr nagyrészét ez alatt a pár év alatt bejártam, rengeteg hely van ahol még nem fotóztam, de már szinte mindenhonnan tudok tájékozodni és ez nagyon jó érzés. 

Megmutatom a világ szépségeit - Írtabb az előbb, hogy egy panel tud szép lenni, és ez igaz. Imádok Adyvárosban és Marcalvárosban sétálgatni, mert mesélnek és történetük van, és ezt akarom megmutatni. Az utca repedéseitől az eldugott helyekig mindent meg tudok mutatni és mint írtam korábban, ez egy nagyon jó érzés. Ha sétálok az utcán, vagy a buszon utazok, mindig azt nézem, hogy mit lehetne felfedezni. 

Azonban ezek mellett a szépségek mellett van egy nagy negatívum.

Az emberek akik nem ismerik ezeket a dolgokat, azok sokszor félre érthetik a fotózásom célját. Benne van az emberekben, hogy biztos azért fotózom, mert esetleg vissza akarok vele élni. Rengetegszer megkaptam már, hogy a f*szért kell fotózzak és rengetegszer megfenyegetek már, pedig a fotózáson nem csináltam semmit. Nem megyek be lezárt helyekbe, nem törökbe sehova és nem az emberek arcát fotózom, sőt, mindig igyekszek a legkevesebb embert lefotózni, persze ezt tudják. De mégsem kéne egyből egyből egy vasrúdat megferdíteni a hátamon (mert igen, ezzel is megfenyegettek már). Oda lehet jönni hozzám, és meglehet beszélni. Persze, akkor már nem ember és inkább elmegy. Ezek az incidensek nagyon demotiválóak, tudni hogy mennyi időt belefektetek, majd jön egy degenerált és elhord mindennek, bármikor fel is jelenhet ha olyanja van és ezek után még el is lophatjék a képeim és nyerészkednek vele.

Persze, most utóbbival nem elriasztani akarok mindenkit, sőt, azt akarom hogy aki tud az fotózzon és kerülje a sablonosságot és mutassa meg az embereknek, ha kinyitják a szemüket a világ szép. Elég legyen az önsajnálatból, nem azért nyílnak a viráogok, hogy letapossuk, hanem azért, hogy megnézzük. 

Köszönöm!